Érdekes visszagondolni arra az érzésre, ami folyamatosan jelen van bennem a mai napig, mióta az eszemet tudom.
De mégfurcsább, hogy hova bontakozott ki egyetlen egy erős érzésből az életem.
Mára már tudom, hogy arra születtem, hogy emberekkel foglalkozzak és taníthassak nekik.
Ez már kicsinek is megmutatkozott, teljesen ösztönösen, nem erőszakoskodva, nem ego-ból, hanem tisztán, csupán azért,
mert szerettem volna a társaimat is oda segíteni ahol járhatok tudhatok.
Amikor sikerült gyerekként megmutatni, vagy megtanítani valamit, határozottan emlékszem, hogy hatalmas boldogsággal öntött el.
Ez persze sokkal-sokkal később körvonalazódott bennem, viszont amikor megláttam ezt, minden teljesen egyértelmű volt.
Mint amikor a homlokodra csapsz, hogy: “Ohhh!! Eddig ez, hogy nem jutott eszembe?”

Én vagyok az az ember akit azzal viccelnek meg, hogy: “már biztosan anyukám hasában is szaltóztam és edzettem.”
Az egész gondolkodásomra, lényemre, létemre, arra aki ma vagyok, olyan hatással van, volt és lesz a sport, hogy ezt valójában nem lehet szavakkal kifejezni.
Ugyanis amikor egy komplett életet, hosszú éveket, megszámlálhatatlan élményt, vagy döntést, amit az ezekből tanult dolgokból merítve hoztam meg, nem lehet elmondani.

Sporttagozatos iskolában kezdtem a pályafutásomat, ahol a kézilabda volt a fő irányzat.
Emellett ez számomra természetesen nem volt elég,
ezért elkezdtem délutánonként szertorna edzésekre járni, ami elég jól ment.
Szerelmes voltam az órákba, az iskola légkörébe.
Ha a tanítás 8-kor kezdődőtt volt, hogy 6:50-7:00 órára már bementünk a társaimmal, csak azért, hogy mozoghassunk, sportolhassunk.
Igazából az itt töltött évek adtak olyan szemléletet, és példaértékű eszméket, amiket a mai napig magammal viszek,
ezért pedig nem tudok elég hálás lenni az akkori tanáraimnak, edzőimnek.

Középiskolába viszont nem sport iskolába mentem, mivel a mozgás mellett, a rajz és művészetek kiemelkedően jól mentek.
Új fordulatot vett az életem (hittem én), mert a művész közeg, egy teljesen más világ volt.
A sport persze itt is megmaradt.
Hamar az igazgatónál találtam magam, hogy miért futok fel a tanterem előtt a lambériás falra, és ugrok hátraszaltót?!
Semmi pánik, megúsztam egy kis ejnye-bejnyével!!

Középiskolás éveim alatt elkezdtem tánccal foglalkozni, ami abban különbözött a többi sporttól, mozgásformától,
hogy itt fogalmazódott meg bennem először: ezt tudnám munkaként és hivatásszerűen csinálni.
Imádtam. Minden áldott nap foglalkoztam a tánccal. De nem voltam tehetséges..
Amit sikerült elérni, az a belefektetett időnek és munkának volt köszönhető. Erre pedig azért vagyok büszke, mert láttam magam mellett,
hogy rengeteg tehetséges ember, idő előtt feladta az álmait és abbahagyta a táncot.
Szépen lassan jöttek fellépések és nagyobb sikerek is beköszöntöttek az idő elteltével.
Mára kb. 1100 fellépés körül járhatok és olyan helyekre juthattam el, mint : Amerika, Svédország, Szaúd Arábia, Németország, Indonézia és rengeteg más helyre.
Minden elkezdett szépen felfelé ívelni. Ahogyan az egy mesében meg van írva.
Elkezdhettem emberekkel foglalkozni, ahonnan szépen lassan oda kanyarodunk, amivel történetemet kezdtem.
Szerettem adni más embereknek, szerettem hasznosnak érezni magam.
A tánc mellett párhuzamosan, 19 évesen létrehoztam egy akrobatika iskolát azoknak, akik különböző sportágakból érkezve szeretnék színesíteni/bővíteni mozgáskultúrájukat.
Ez suli, másfél év alatt 3 emberből 100 főre nőtte ki magát. Mára 10 éves az edzés.:)

Oké.. értem, még mindig nem vagyunk a 115-nél, hogy is jött?..

2013-ban egy sérelemből származóan kezdtem el a fitness világával foglalkozni.
Az akkori koreográfusom egy közös munka során, ahol modell srácokkal dolgoztunk,
összehasonlította a fizikumunkat a modellekével, és etalonként beszélt róluk.
Ezt én nagyon a szívemre vettem akkor, mert szerettem volna a legtöbbet és legjobbat kihozni magamból.
Ezért úgy döntöttem, hogy akkor változtatok ezen is. Egyáltalán nem volt semmi későbbi szándékom ezzel,
mert addigra már olyan sűrűvé vált az életem, hogy minden percem ki volt számolva.
A tudatos étkezés és rendszeres fizikai edzés a táncon kívül csak itt csöppent az életembe.
Emiatt kezdtem el radikálisan változtatni az étkezési szokásaimon és ezzel együtt hoztam be a fitnesst az életembe.
Akkor még nem gondoltam, hogy egy edzésforma ennyit tud változtatni egy ember testén és jellemén.
Az ezt követő években rengeteget tanultam az edzésről, a táplálkozásról.
Állandóan erről olvastam, kérdeztem általam elismert edzőktől tippeket és tanácsokat.
Emiatt kezdtem el képzésekre, iskolákba járni. Egyszerűen minden érdekelt. Magamon pedig állandóan kísérleteztem. Amit gyerekkorom óta tanultam, tapasztaltam, a sok sport, a sok edző, a sokféle látásmód és szemlélet miatt,
végül egy olyan komplex világ részese lehettem, ami később egy új dolog megalkotásához vezetett. Ez volt a 115 Official.

Vicces, mert amikor valakinek azt mondom, hogy ezt a csapatot megálmodtam, azt hiszi átvitt értelemben mondom. Pedig ez nem igaz!
Tényleg megálmodtam! Hajnali 4-kor, mint amikor a filmekben az a bizonyos sötét villanykörte az éjszaka kellős közepén felvillan,
felriadtam, és ott már tudtam. Egy erősítőcsoport lesz az, amit csinálni fogok!
Sokan kérdezik a nevét, miért pont ez lett, és hogyan sikerült kitalálni mert, hogy “milyen frappáns és egyszerű!”
Nos, az első 10 másodpercben találtam ki gondolkozás nélkül. Az edzés idejéből jött a válasz. “Mennyi idő legyen?!”
“1 óra kevés, másfél túl sok!” -gondoltam én.
“Legyen 1 óra 15 perc! Ez az!”
Ebből lett a 115!
Később az Official névvel ennek eredetiségét szerettem volna nyomatékosítani a Facebookos oldalon.
Aztán ez mára névként ragadt rajta.

Egy saját testsúlyos edzésmetodikát szerettem volna megalkotni azoknak az embereknek, akik úgy gondolkodnak mint én,
vagy azt a szemléletet amit képviselek, szeretnék magukévá tenni.Lehetőséget szerettem volna teremteni, azzal az érzéssel és úgy adni, mint kicsinek, immáron tudatosan.
Nem érdekelt egy egészséges határon belül, ki hány éves, ki milyen nemű, milyen származású.
Azt találtam ki, hogy egy olyan csapatot hozok létre, akik a kitartásban,
az igaz munkában és az ezzel elért eredményekben hisznek.

2014 szeptemberében 10 emberrel indult az első edzés, aminek hamar híre ment.
Mára rengetegen megfordultak az edzéseimen és a 100 fős létszám nagyjából az, ami a strandardet képviseli az órákon.
Elképesztő a csapat, és azok a tagok akik alkotják.

Úgy érzem nagyon sokra hivatott a 115.
A célom az, hogy minél messzebb vigyem a nevét, megőrizve azt a fajta minőséget, eszméket, szemléletet, amit az első perctől kezdve kialakítottam eköré.
a 2018-19 es szezontól, Késmárki Enikővel immáron egy kétfős edzői csapatot alkotva azon dolgozunk, hogy egyre magasabb szintre vigyük az edzést.

Így jutottunk el egyetlen egy érzésből, komplett, kézzel megfogható életcélig.
Ezt jelenti számomra a 115.